miss red

Black Friday után Cyber Monday vár! Micsoda napra ébredhettem! - Ez a gondolat járt a fejemben ma reggel munkába menet. Van még esély...

Tudom felelőtlen magatartást tanúsítottam azzal, hogy a dugóban araszolva elkezdtem az e-mailjeimet böngészni. Bevallom nem szokásom, de miután a fővárosba érkező delegáció miatt teljesen megbénult a forgalom, a reggeli rituálét előrébb hoztam, és belepillantottam a telefonomba. A levelesládám tele volt akciókkal, sosem látott kedvezményekkel, készletkisöprés és kincsvadászat ajánlatokkal. Kezdtem aggódni, hogy mekkora deal-ről maradtam le a hétvégén, nem vásároltam senkinek semmit. Én, aki egyébként mindig is szerettem shoppingolni, mert hát egy új ruha mindig kell, és most kell megvenni. Szerencsére vannak felkészült kereskedők, akik sosem fogynak ki az ajánlatokból, még adnak további esélyt, hogy vegyél valamit: itt a Cyber Monday. Minden eszközt meg kell találni, hogy fenntartható legyen a vásárlási láz, le ne maradj. Nem éreztem késztetést továbbra sem.

Talán sikerült kigyógyulnom, nem hagyom magam tovább fertőzni, az endorfinszint növelésére más alternatívákat keresek. Nálam győzött a Silent Sunday. Legalábbis ez jutott eszembe a nyugis vasárnapról. Tovább lapoztam a telefonomban, és örömmel idéztem fel a tegnapi boldog pillanatokat: a lustálkodást, a reggeli kávét, a párom ölelését, a meglepi sütit, a csodás késő őszi napsütést, sétát a természetben, a főzőcskézést, az illatos bort, a baráti látogatást. Úgy érzem rengeteg mindent kaptam, és nem maradtam le semmiről. 

Persze, tudom vannak kihagyhatatlan akciók. Mindig van valami, amire vágyunk, amit be kell szereznünk. Közben a nagy hajtásban könnyen elfelejtjük megélni a pillanatot, pedig észrevehetnénk milyen értékek vesznek körül, amíg van rá lehetőség. 

Édesanyám mindig megkérdezi mit szeretnék karácsonyra, mivel ő már nem tudja mi a mai divat, mire van szükségem. 

„Én valójában egy dologra vágyom: nyugalomra. Ne kelljen hajtani, pörögni, agyalni, stresszelni, ne kelljen rohanni sehová! Csak legyünk együtt! Na jó, esetleg süthetnél csoki tortát, meg diós beiglit! Más nem tud olyat. "

Illetve még egy valamit szeretnék - hogy idézzem legjobb barátnőm, névleges Húgomat- "Egy ölelést kérhetnék? "

Nekem ez lenne igazán ajándék.

A férfiak, ha megcsalásra adják a fejüket, jól megtervezik az időbeosztást, a helyszínt, kitalálják a fedő sztorit. Azt gondolják, jól tudnak lavírozni, és otthon mit sem fognak észrevenni a bűnös tettről/tettekről.  Ami elképzelhető, hogy így is van, és egy-egy röpke légyott ki sem derül. Elvileg. Gondolják ők. Van azonban jó néhány dolog, ami igencsak szembetűnő. Amiért eddig nekünk nőknek könyörögnünk kellett, hogy a kedvünkért változtasson, de a „csakazértse” mindig győzött, majd egyik-pillanatról a másikra megy magától, önállóan, kérni sem kell, az elgondolkodtató.

Mire is gondolok?

1. „Szívem! Kellene venni neked néhány új alsónadrágot. Ezek már olyan elnyűttek, a zoknikról nem is beszélve.” – Válasz: „Jaj, fölösleges pénzkidobás, jók még azok.”

Majd egyszercsak a szennyestartó tele van új ruhaneművel, pedig nem rémlik, hogy vásároltatok volna. Főleg azért szokatlan, hiszen mindig együtt vásároltok.

2. „Szívem! Nem gondolod, hogy borotválkoznod kellene? Olyan kis szőrös vagy! De mindenhol!

Válasz: „Most nincs kedvem, majd holnap.”

Egy napon szembesülsz azzal, hogy rendszeresen frissen borotvált, kiemelt figyelemmel az intim testrészekre.

3. A tükör a legjobb barátja, minden nap meg is dicséri magát, ha netán ezt te elmulasztanád.
4. Bárhova megy, több időt tölt a fürdőszobában, mint te.5. Folyamatosan parfümfelhő lengi körül, és a rágógumi elengedhetetlen.
6. A mobilja folyamatosan a kezében vagy a zsebében van, látható közelségben sosem fordulhat elő, az asztalon csak úgy sosem marad. Az azon való pötyögés szinte szünet nélküli, az élete részévé vált.7. A wc-ben töltött időtartam nem lehet kevesebb 30 percnél, természetesen a telefonja társaságában.
8. Eddig mindig fáradt volt. Most később fekszik, mint te, reggel pedig rég kipattant az ágyból, amikor te még éppen csak próbálsz magadhoz térni.
9. Korábban csak szűkösen fértél el az ágyban, most bőven van helyed. Ő hátad fordítva az ágy szélére húzódva alszik egész éjjel.
10. Az érintkezés minden formáját kerüli, se csók, se simogatás, de még a hajához se érj.

Ha ezen pontok mindegyike teljesülni látszik, akkor nagy bizonyossággal vélelmezhetjük, hogy kapcsolatunkban megjelent egy harmadik fél, és sajnos párunk görbe utakon jár. Mi mást is tehetnénk, mint hogy figyelünk a jelekre, és próbáljuk megállítani a folyamatot női praktikákkal, mentjük a menthetőt. Persze, csak ha szeretnénk.

Elgondolkozom azon, hogy mennyire a fogyasztói társadalom termékeivé váltunk. Folyamatosan kapjuk a dózist mire van szükségünk, mit vegyünk meg, milyen új dolgokat kell, hogy megszerezzünk.

Kérdezem én, hogy valóban mindig mindent le kell cserélnünk? Észre sem vesszük, de közben szép lassan saját magunk, párunk, barátaink, mi mindannyian a termék dömping részévé válunk.

A szlogen: ÚJ, és még újabb, de van annál is újabb… egészen a végtelenségig.

Létezik még olyan dolog, amihez tudunk ragaszkodni, és örök darab marad?

Szerviz?  Javítás? Netán alkatrész csere?! Manapság mi mást válaszolnánk: Jesszus, az rengeteg idő, nem költség hatékony, inkább érdemesebb nézni egy újat. Különben is, ki tudja mikor romlik el újra. Na nem!! Mennyivel könnyebb választani egy új készüléket, hiszen kínálat van bőven, egyik szebb és jobb, mint a másik. Többnyire csak a pénztárca szab határt. Egy dologgal kell számolunk, a szavatossági idő egyre rövidebb, a garancia lejár néhány év múlva, tehát újra csere.  Nem baj, addigra ez úgyis elavul.

Ugyanez a folyamat zajlik az emberi kapcsolatainkban is: új pasi, új nő, új haverok, mindig csere.

Közben szüleink, akiket maradinak titulálunk, mivel nem tudják és legfőképpen nem is akarják követni az aktuális trendeket, és nem is ebben a világban szocializálódtak, megvannak a régivel. Mindent meg akarnak javítani, toldozgatják-foltozgatják a készülékeiket, vagy mert emlékük fűződik hozzá, vagy csak mert szeretik ahogy van, még ha kicsit ütött vagy kopott is, JÓ AZ MÉG! Igaz, szar kávét főz már az a kotyogós , de a miénk. Tudod, ebben főztük mindig azt a jó kis kávét, mi, együtt.  Nekem nem kell új, én ezt szeretem.

Vajon mi változott egy generációval később, nekünk miért kell mindig új? Ezt nyomja a tv, a rádió? Nincs kedvünk, időnk foglalkozni vele? Minek? Lesz másik! Milyen jó érzés kiválasztani az új terméket, az új pasit vagy az új nőt. Hazavisszük, izgatottan kicsomagoljuk, magunkévá tesszük, öröm és boldogság.  Igen, már csak egy probléma van, a régit el kellene paterolni, de mielőbb, csak útban van.

Az is lehet, hogy nincs is akkora problémája az előzőnek sem, csak legfeljebb kicsit jobban igényli a törődést, kis generál, leporolás. Na de nem úgy van az! Van annál már van egy sokkal jobb verzió, ideje frissíteni nem?? Azt persze elfelejtjük, ha az újjal sem foglalkozunk, az is hamar megadja magát.

Lehetséges, hogy a mai világ ezt hozza magával? El kell fogadnunk, hogy javításra nincs igény, nincs idő?

Hajtjuk, csináljuk, pörög a mókuskerék, rohanunk, mindig kell egy új.

Naivitás azt gondolni, hogy egyszer majd lelassulunk mi is, és azt mondjuk: JÓ AZ, AMI VAN.

Persze, mindenki döntse el a maga igényszintjének megfelelően mennyire akar a fogyasztói társadalom rabja lenni, de legalább egy esélyt adhatnánk a javításnak. Legyen szó egykor még kedvelt tárgyunkról vagy éppen párkapcsolatunkról. Csak egy pillanatra álljunk meg a rohanó kis világunkban, gondoljunk át, hogy valóban mindent ki kell dobnunk, muszáj mindent lecserélnünk?

Félreértés ne essék, nem az aktuális sorozat mai – ki tudja hányadik- részét szeretném megosztani, és a friss pletykákat kifejteni… Csupán a nő és férfi jóban –rosszban viszonyán morfondírozni. Mint mindenben, ebben az értelmezésben is eltérően gondolkozunk, de nem meglepő, hiszen tudjuk, máshogy kódoltak bennünket. Csak tegyük ezt is a lista végére, ha eszünkbe jut elemezgetni a női-férfi kapcsolatokat, és a miértekre keresünk válaszokat.

Azt gondolhatnánk elsőre, hogy a férfi mindig csak a jóban akar együtt lenni egy nővel, és amikor jönnek a problémák:  elsárkányosodás, követelőzés, beszűkülés, számonkérés, változás a külsőben, nem kívánlak és még számos indok, akkor lépnek. Bocs, ebből nem kérek többet, elég volt belőled!

Közben nem feltétlenül így van. Ameddig problémája van a férfinak, támaszra van szüksége. Igényli a törődést, a támogatást, várja a megerősítést, sőt igényli a terelgetést, biztonságot, kényeztetést.

Legyen mindig egy otthon, ahová hazamehet a problémák elől, ahol megértik, megsimogatják a buksiját, ápolják, ha beteg. Majd amikor felfelé ívelő pályára lép az élete, jól érzi magát, elvan a haverokkal, programokkal, igazán akkor pattan, hiszen jön a siker, csillogás. Ebbe nem férsz bele, élvezni akarom az életet.  Állandóan csak a problémákról beszélünk, jól akarom magam érezni. Ekkor én kérek elnézést, rajtam ugyan nem múlt, én benne lettem volna minden jóban. Ja, hogy azzal eddig nem értél rá foglalkozni…

Női értelmezésben a jóban-rosszban az tényleg örök érvényű. Ha ezt kimondjuk, úgy is lesz. A kezdeti jó után kitartunk, a jóból építkezünk, raktározunk. A rosszon mielőbb próbálunk túllépni, kompenzálni, feledni, vagy éppen elfogadjuk, ahogy van, majd várjuk újra a jót.

Hiába, más érzések, más genetika, más kódolás, az összehangoláson ebben a tekintetben is kell dolgozni. A végén aztán vagy sikerül az azonos hullámhossz vagy nem.

Mi ebből a konklúzió? Maximum annyi, hogy az egyes életszakaszokból - legyen az jó vagy rossz-  a lehető legjobbat kell kihozni a férfinak és a nőnek is.

Amikor tele van a bucink, és azt érezzük, nemcsak púp van a hátunkon, hanem már egy egész hegy kezd leomolni, összeszorítjuk fogainkat, felszívjuk magunkat, és bevesszük a leszarom tablettát. 

Miért mindig a leszarom tablettát vesszük be? Mi lenne, ha inkább a mosolytablettával próbálkoznánk? Garantáltan jobb a hatóanyaga, nem kizárólag öngyógyító, hanem a környezetünkre is hatással van. Ráadásul egy tablettával dupla hatást érhetünk el, ha valakire rámosolygunk, ő is kedves lesz velünk és, új sokkal több pozitív energia ér bennünket. Tudom, unjuk a közhelyes dumákat, mint a pozitív gondolkodás pozitív energiákat vonz be. Na de, ha egyszer ez tényleg igaz?

Az amerikaiak miért sikeresebbek, mint mi? Miért mondják ránk, hogy búval b… népség vagyunk?     

Ideje lenne változtatnunk! Szóval MOSOLYOGJ! Keep smiling! And Don’t worry!

Félreértés ne essék, semmilyen amerikai trendi tréningen nem vettem részt, csak a saját bőrömön tapasztalt eredményekről beszélek.

Azon túlmenően, hogy a problémáinkat mindig kivetítjük másokra, az állandó duzzogásuk, morgolódásunk, beugatásunk sem teszi könnyebbé az életünk, még másokat is lehúzunk, mérgezünk, ami aztán vírusként terjed. A leszarom tabletta elveszti hatását, és senki nem gyógyul meg.

Ellenben egy kedves gesztus, kis mosoly máris javít a közérzeten.

Gondolkoztál már azon például, hogy egy srác mekkora bátorságot vesz azzal, ha ismeretlenként megszólít valahol az utcán, mond valami esetlen bókot, hogy kivívja a szimpátiádat? Te meg szépen leugatod, ha éppen nem jön be. Pedig elég lenne, ha mosolyogva megköszönnéd, és tovább állnál. Nem kell örökre elvenni a kedvét a bókolástól.

Vagy éppen a pizza rendelésed másfél óra után sem érkezik meg, utána érdeklődsz, de mi lenne, ha nem ordítanád le a vonal másik lévőt, hiszen tutira nem tehet róla. A végén még elképzelhető, hogy kapsz ingyen ebédet is. Csak mert megköszönik, hogy türelmesen vártál. Azt mindenki tudja milyen az éhes ember, főleg, ha még egy Snickers sincs a közelben. :-)

Egy idő után mindenki annyi sérelmet hordoz magában, annyi késszúrást kap, hogy inkább felveszi a védőpajzsot, begubózik, már inkább ne is szóljon hozzá senki. Ő se próbálkozik, én se, kommunikáció nulla. A leszarom tabletta pozitív eredményre nem vezet, a betegség csak terjed.

Amondó vagyok, tegyünk egy próbát azzal a mosolytablettával! Rövid időn belül érezhetjük a hatását, és tutira meggyógyulunk. Egy biztos, káros mellékhatásai nincsenek.