Félreértés ne essék, nem az aktuális sorozat mai – ki tudja hányadik- részét szeretném megosztani, és a friss pletykákat kifejteni… Csupán a nő és férfi jóban –rosszban viszonyán morfondírozni. Mint mindenben, ebben az értelmezésben is eltérően gondolkozunk, de nem meglepő, hiszen tudjuk, máshogy kódoltak bennünket. Csak tegyük ezt is a lista végére, ha eszünkbe jut elemezgetni a női-férfi kapcsolatokat, és a miértekre keresünk válaszokat.
Azt gondolhatnánk elsőre, hogy a férfi mindig csak a jóban akar együtt lenni egy nővel, és amikor jönnek a problémák: elsárkányosodás, követelőzés, beszűkülés, számonkérés, változás a külsőben, nem kívánlak és még számos indok, akkor lépnek. Bocs, ebből nem kérek többet, elég volt belőled!
Közben nem feltétlenül így van. Ameddig problémája van a férfinak, támaszra van szüksége. Igényli a törődést, a támogatást, várja a megerősítést, sőt igényli a terelgetést, biztonságot, kényeztetést.
Legyen mindig egy otthon, ahová hazamehet a problémák elől, ahol megértik, megsimogatják a buksiját, ápolják, ha beteg. Majd amikor felfelé ívelő pályára lép az élete, jól érzi magát, elvan a haverokkal, programokkal, igazán akkor pattan, hiszen jön a siker, csillogás. Ebbe nem férsz bele, élvezni akarom az életet. Állandóan csak a problémákról beszélünk, jól akarom magam érezni. Ekkor én kérek elnézést, rajtam ugyan nem múlt, én benne lettem volna minden jóban. Ja, hogy azzal eddig nem értél rá foglalkozni…
Női értelmezésben a jóban-rosszban az tényleg örök érvényű. Ha ezt kimondjuk, úgy is lesz. A kezdeti jó után kitartunk, a jóból építkezünk, raktározunk. A rosszon mielőbb próbálunk túllépni, kompenzálni, feledni, vagy éppen elfogadjuk, ahogy van, majd várjuk újra a jót.
Hiába, más érzések, más genetika, más kódolás, az összehangoláson ebben a tekintetben is kell dolgozni. A végén aztán vagy sikerül az azonos hullámhossz vagy nem.
Mi ebből a konklúzió? Maximum annyi, hogy az egyes életszakaszokból - legyen az jó vagy rossz- a lehető legjobbat kell kihozni a férfinak és a nőnek is.
